Tömjünk fogat - miért is? 1. rész: A fogszuvasodás okai

Szociális okok

A fogászat nem számít olcsó mulatságnak.

Ezért lenne fontos, hogy már az óvodákban, iskolákban a megelőzésre fektessünk nagy hangsúlyt.

Szerencsére ez azért bár lassan, de történni látszik, a mostani huszonévesek között már jelentős számban találunk teljesen ép fogazattal rendelkezőket.

Szomorú módon az állami ellátórendszernek a mai napig elég rossz a híre és megítélése a páciensek körében.

A rossz hírem az, hogy az állami ellátó rendszer orvosai csaknem mind dolgoznak magánpraxisokban, és ott is úgy, mint az OEP-ben.

Ez a legtöbbször azt jelenti, hogy ha az előítéleteket félretéve elmennének a páciensek a körzetekbe, nagyon kellemes meglepetés érné őket, mert a 20 évvel ezelőtti SZTK rendszer már nem az, amit ma látunk.

Sok nagyon tehetséges kolléga dolgozik az állami rendszerben, még akár olyan áron is, hogy az általuk megszokott színvonal biztosításához a „maszekból” csorgatnak pénzt a rendelőkbe, hogy lehetőségük legyen jobb anyagokkal dolgozni.

Nincs akkora különbség a körzeti és a magánrendelő között

A tapasztalat az, hogy az államiban fizetős ellátások egy részét a páciensek a rövidebb határidők miatt esetleg már a magánellátáson csináltatják, és persze a körzeten kívüli rokonokat, barátokat eleve a doktor magánrendelésére irányítják, mivel elégedettek.

Az, hogy valaki magánrendelőbe megy, még nem garancia arra, hogy magasabb színvonalú ellátást fog kapni, ott is csak emberek dolgoznak.

Napjainkra egyre több a kizárólag magánellátást végző orvosok száma, ez egy kicsit más hozzáállást kíván, itt biztos, hogy jobban érvényesül a szolgáltató jellegű működés, de „maszekban” is belefuthatunk goromba orvosba és asszisztensbe, kevéssé képzett szakemberbe, viszont az OEP-ben is dolgozik nagyon sok remek személyiségű és nagy tudású szakember.

Nem szabad, hogy a lyukas fogak anyagi kérdéssé váljanak

Egy fog betömése (elnézést minden kollégától) nem agysebészet, és véleményem szerint egy átlagos képességű fogorvos is pompásan el tudja végezni a feladatot.

Mivel a fog betömése még viszonylag kis terhelést jelent, lehet, hogy érdemes élni vele, körbejárni a lehetőségeket.

Akár ingyen az OEP-ben, ha nem telik a magánrendelői árakra, ha pedig megtehetjük, akkor magánellátásban, a jobb körülmények jegyében.

Társadalmi okok

Az anyagi okok mellett a másik probléma, hogy a megelőző tevékenységek hiányos voltából adódóan, a páciensek elbagatellizálják a szuvas fogakat.

„Sosem éreztem, hogy baj lenne a fogammal, nem is látok rajta semmit, minek kell betömni?”

Azt hiszen, ezt nem csak én hallottam már pácienstől.

Ha már ő is látja, illetve érzi a lyukat, az néha már késő.

Az orvos azért jár annyi ideig az egyetemre, hogy olyan jelekkel is tisztában legyen, amit otthon a páciens a tükör előtt biztosan nem vesz, nem vehet észre.

Ki kellene, hogy alakuljon a társadalomban egy rutin, hogy akkor is elmegyek legalább egyszer egy évben a fogorvoshoz, ha nem érzem szükségét, mert a szűrés, megelőzés fontos.

Ma még sajnos a legtöbben akkor fordulnak csak szakemberhez, ha már panaszaik vannak. A mentalitás megváltoztatása az óvodák, iskolák, gyermekgyógyászok és fogászok, a védőnői hálózat együttes munkáját, valamint a szülők együttműködését kívánja.

Ez még mindig nem az ideális.

Sajnos, ez nem csak a fogászatot érinti, világviszonylatban is jónak mondható az egészségügy egyéb területein biztosított ingyenes szűrések repertoárja, de mi, magyarok, valami miatt ezeket nem vesszük igénybe.

Az időhiány nem lehet kifogás, egy korán felderített betegség gyors gyógyítása sokkal kisebb anyagi, fizikai, pszichés terhet ró a páciensre (és esetleg egész környezetére), mint egy késői fázisban feltárt kórkép.

Évi egy vizit a fogorvosnál akár hosszú távon nagyon komoly pénzeket és kellemetlenségeket takaríthat meg nekünk.

Pszichés faktor

Ez, azaz a félelem a fogorvostól a múltra és a társadalmi berendezkedésre vezethető vissza.

A mai 35-55 éves korosztály legnagyobb része pokoli emlékként gondol vissza az iskolafogászatos évekre.

Régen, amikor csapatostul elterelték az osztályokat az iskolafogászatra, és ott a nem túl gyerekbarát dizájnú rendelőben a hatalmas doktor kesztyű nélkül (25-30 éve még sok kolléga nem használt gumikesztyűt), kicsit már akár ingerülten (a 40. rettegő, esetleg nyafogó gyermek után) közölte, hogy „ne hisztizz és nyisd ki a szád”, az nem feltétlen jelent szép emléket.

Ez még fokozható volt azzal, hogy ha már ott ült a gyerek a székben, akkor érzéstelenítés, „bevezető ismerkedés” nélkül, a szülő távollétében is betömött egy lyukas fogat. (Tette ezt azért, hogy legalább egy be legyen tömve, mert úgy sem fog visszajönni a szülővel. Miért is nem?! Ez egy ördögi kör volt.)

Gyakran hallom, hogy szegény kollégákat „sintérként” emlegetik a páciensek, pedig hát akkor ez bevett szokás volt.

A megelőzés hiánya

A másik nagy gond, hogy a gyermekorvosok, védőnők régen nem feltétlenül vettek részt a fogászati prevencióban, holott ők voltak „napi kapcsolatban” az érintettekkel.

Sokaknál sajnos a mai napig a fogmosás nem evidencia, vagy ha mossák is a fogakat, azt nem feltétlen jól.

Sok gyermek első találkozása a fogorvossal a mai napig fájdalom miatt történik, a doktor már eleve vesztett helyzetből indul, mert egy fájdalommal küzdő gyermek bizalmát teljesen idegenként elnyerni nagyon nehéz, és az ügyeleti rendszer nem is mindig teszi lehetővé, hogy hosszan tartson az „udvarlás”.

A fájdalom megszüntetése sokszor csak több fájdalom árán érhető el.

Kezdésnek, az érzéstelenítés sem teljesen mentes kellemetlenségektől, erős gyulladás esetében nem is elég hatékony, szóval, ha belegondolunk, ilyen körülmények között meglepő lenne, ha a gyermek nem rettegne, és nem csapna hatalmas cirkuszt a következő vizit alkalmával.

Hogyan előzhetjük meg a rettegést?

Már fél éves kortól (amikor megjelennek az első fogak), játékos módon mossunk fogat a babával.

Gondoljuk át a táplálkozási szokásokat!

Most lehet, hogy sokan megköveznek érte, ezért már most kijelentem, én is azt gondolom, hogy egy csecsemőnek az anyatejes táplálás a legmegfelelőbb, ha lehetséges (az én gyermekeim is anyatejet kaptak), de mindig ott van az a „de”.

A természet úgy találta ki, hogy a fogak a babák körülbelül fél éves korában kezdenek előbújni.

Ez az az életkor, amikor elkezdjük a baba hozzátáplálását, és már nem csak anyatejet kap. Ha napközben jól lakott a gyerkőc, akkor bizony már átalussza az éjszakát, nem igényli az éjszakai szoptatást (legalábbis nem a tápanyagok miatt).

A másfél, két, három évig tartó éjszakai szopizásnak már inkább lélektani okai vannak.

Az anyatej nagyon jó, a test közelsége nagyon megnyugtató, de gondoljunk bele, hogy a fogakkal teli kicsi szájban ott pang egész éjjel a visszamaradt tej a tejcukorral, ami bizony az őrlő fogaknak már nem tesz jót.

Ha ezt még kiegészítjük nap közben cukros-mézes teákkal, gyümölcslevekkel, nasikkal, akkor a legnagyobb és legtökéletesebb törődés mellett a gyönyörűen fejlett, kiegyensúlyozott gyermekünknek az óvodáskor végére már nem biztos, hogy lesz ép tejfoga, pedig utána még jó pár évig szükség lenne rájuk.

Meg kell tanítanunk a kicsiket, hogyan gondozzák fogaikat, és sokáig segítenünk is kell benne.

Totyogó korban, amikor még semmi gondja nincs a gyereknek a fogaival, vigyük el fogorvoshoz, hogy szokja a környezetet és a doktort.

Ha tudjuk, hogy van olyan alapbetegsége a kicsinek, ami miatt esetleg sűrűbben kell majd járnunk (fogfejlődési rendellenességek, bizonyos gyógyszerek állandó szedése), akkor különösen fontos, hogy kondicionáljuk a gyereket, hogy amikor „éles” helyzetbe kerülünk, már legyen bizalom.

Rettegő felnőttként mit csinálhatunk?

Szerencsére nagyon sokan dolgozunk már.

Nem szégyen az, hogy akár több kollégát is végig járjunk állapotfelmérés, árajánlat ürügyén, így lehetőségünk lesz kiválasztani a számunkra legszimpatikusabb rendelőt és orvost, aki segít leküzdeni szorongásunkat.

Az, hogy hogyan beszélnek velünk, milyen magyarázatot kapunk a kérdéseinkre a felmerülő kezelésekkel kapcsolatban már jelentősen javíthat a helyzeten.

Vannak türelmesebb és kevéssé türelmes emberek a szakmában és azon kívül is, biztos, hogy meg lehet találni a mi emberünket.

A fogszuvasodás biológiai okairól és kezelési lehetőségeiről a cikk második részében olvashat.