Tömjünk fogat-miért is? 2. rész A fogszuvasodás és annak kezelése
Akkor most beszéljünk arról, mi is okozza és hogyan a fogszuvasodást, hogy lehet elkerülni illetve mit lehet kezdeni, amikor már megtörtént a baj.
A fogszuvasodás biológiai okai és kialakulása
A fogak a szájüregünkbe különböző életkorban érkeznek meg.
Sokan csak legyintenek a beteg tejfogak láttán, hiszen azokat még lecseréljük, de fontos tudni, hogy van egy több évig tartó periódus, a vegyes fogazaté, amikor a tej-és maradó fogak egyidőben ülnek a szájüregben.
A szuvas tejfogak olyan környezetet tartanak fenn, amik károsak a maradó fogakra is, így fontos a tejfogazat rendben tartása is.
A fogszuvasodás folyamata
A szájüreg baktériumok szempontjából gazdagabb, mint az emésztőrendszerünk másik vége.
Szerencsére, ezek jelentős része nem csak ártalmatlan, de szükséges is az emésztőrendszer egészsége szempontjából.
Ideális esetben a szájüregben lakó mikroorganizmusok (most megint csúnyát mondtam, ez az összefoglaló nevük az apró baktériumoknak, vírusoknak, gombáknak) között egy olyan egyensúly áll fenn, ami egészséges nyálkahártyát, fogakat, emésztést jelent.
Ha külső vagy belső hatások miatt az egyensúly felborul, egyes csoportok elszaporodnak, az már kóros állapotot idéznek elő.
A fogszuvasodás kicsit sarkítva fertőző betegség (azért ne fogjuk rá 40 évesen az első csókra a lyukakat).
Mi a felelős?
A fogszuvasodást okozó baktériumok csoportját Steptococcus mutans néven emlegeti az irodalom (az X-men csoport is veszélyben).
Ezek születésünk után kezdenek szépen betelepülni, sok más mikrobával együtt.
A szuvas fogakat nem örököljük, maximum az azt okozó flórát „elkapjuk” a cumikat és kiskanalakat lelkesen nyalogató anyukáktól, tesóktól.
Ahogy a fogkefénket sem osztjuk meg mással, úgy már a cuminak is magántulajdont illik képeznie.
Szóval, magukban ezek a bacik még nem okoznak bajt, mindenki szájában ott vannak, szükségük van megfelelő környezetre ahhoz, hogy elszaporodhassanak.
A megfelelő környezet a lepedék (dentális plakk), amit a fogkefe hiánya vagy nem megfelelő használata ott hagy a szájban.
Ezek a visszamaradt táplálékok és a jó meleg mikroklima, a bomló ételmaradékok miatti savas környezet már kedvező körülményeket jelentenek.
A baktériumok életében keletkező termékek (mi is járunk a mosdóba ugye) megtámadják a fogzománcot, majd a fog egyre mélyebb szöveteibe hatolnak.
A szuvasodás első fázisában még csak ásványi összetételében változik a zománc, nincs üregképződés, ekkor még akár visszafordítható a folyamat.
Sajnos ezt a fázist ritkán találjuk, otthon a tükörben az enyhe színváltozás nem látható, de a fogorvos a rendelői erős fény mellett már felismerheti.
Vagy hívjon minket most: +36-70-609-5976
Rendelői fluoridálással még elkerülhető a fúrás
Leggyakrabban ezek az elváltozások a két szomszédos fog érintkező felszínein jelentkeznek, hiszen a fogkefe számára ez a legkevésbé megközelíthető terület.
Ezért fontos, hogy kiegészítésként használjunk fogselymet is.
A szuvasodás mélységét tekintve különböző fokozatok különböztethetők meg.
A legkisebb, csak a zománcra kiterjedő lyuk a felszínes szuvasodás (superficialis caries).
Amikor már a második réteg, a dentin felső harmada is érintett, az a közepes (caries media), amikor ennél mélyebb, de a fogbelet még nem éri el, akkor mély (caries profunda), ha már eléri a fogbelet, akkor áttörő (caries penetrans) szuvasodásról beszélünk.
A szuvasodásokat osztályozzuk továbbá az alapján is, hogy a fog hány oldala érintett. egy, kettő, három, de akár még több felszín is beteg lehet.
A kezelés lehetőségét az elváltozás mérete határozza meg.
Megelőző ellátások
Elébe menni a történéseknek, ez lenne a cél.
A tejfogak épen tartása az első, ebben sokat segítenek a korszerű fogkrémek, valamint a fogorvossal megejtett randik alkalmával a fogacskák fluoridos ecsetelése.
Amikor megjelennek az első maradó őrlők (ezek általában még az előtt kibújnak, hogy a gyerkőc elhullajtaná az első metszőket), javasolt barázdazárás, főleg, ha a rágófogak felszínén a barázdák mélyek, és persze akkor is, ha szuvasak a tejfogak.
A nagyon sekély barázdájú fogakat, ha jól megy a fogmosás és rendszeres a kontroll, nem mindig kell így kezelni.
Megemlíteném még a fogszabályozás szuvasodást megelőző szerepét, erről majd egy későbbi cikkben részletesen is beszél egy nálam ezen tudományban járatosabb kollégám, hiszen az egymásnak torlódott fogak között a tisztaság fenntartása nagyon nehéz, sokkal gyakoribb a fogközi szuvasodások megjelenése.
„Mi az a barázdazárás?”
A neve magában rejti a választ.
Az őrlőkön található bemélyedéseket elzárjuk egy rá csorgatott anyaggal.
Két fokozatot különböztetünk meg.
A „sima” barázdazárás alkalmával a teljesen sértetlen fogat a doktor megtisztítja, majd orto-foszforsavval a barázdahálózatot előkezeli, és ezt a felszínt beborítja a fényre keményedő anyaggal.
Ez a barázdazáró fluor leadására is képes, így kémiailag is védi a felszínt, valamint fizikailag elzárja a legérzékenyebb felszínt a külső hatásoktól (rátapadó ételmaradékok például).
A második lépcső a „kiterjesztett barázdazárás”.
Ezt akkor alkalmazhatjuk, amikor a szuvasodás a barázdából még nem jutott a mélyebb zománcrétegbe.
Itt már sajnos előkerül mindenki „kedvence” a turbina, mert a szuvas részeket forgóműszerekkel el kell távolítani.
A barázdarendszer ezen mélyebb részére üvegionomer típusú alábélelés kerül, ami szintén fluor leadására képes, ezt követi a savazás, majd a barázdazáró anyag rácsorgatása, megvilágítása.
Befejező mozzanatként a rágópályáknak megfelelően bepolírozzuk a területet.
Ez nem károsítja a fogakat, és jó esetben hosszú időre megvédi a felszíneket.
Időnként újra kell őket készíteni, mert főleg ragacsos ételek gyakori fogyasztásakor esetleg kijöhetnek helyükről.
Vagy hívjon minket most: +36-70-609-5976
A tömések készítése
Mélyebb lyukak esetében sajnos már elkerülhetetlen a szörnyű hangú turbina használata, hogy kitisztítsuk a károsodott szöveteket (illetve az üregbe esetleg beragadt egyéb maradványokat).
A „fúrás” a méret függvényében hosszabb rövidebb ideig tarthat, és a nagyon mély üregek esetében gyakran lassabb fordulaton működő forgó eszközöket, vagy akár kéziműszereket is igénybe veszünk, hogy a fogbél sértetlen maradjon.
Ma már minden esetben érzéstelenítésben végezzük ezt a beavatkozást!
A kitisztított üregbe, ami néha picurka, néha akár mókusodú méretű, kerül a tömés.
Ennek különböző típusai léteznek.
Az egységesen elmondható, hogy a mélység függvényében szükség lehet a tömés alábélelésére.
Nagyon mély üregek esetén ez az alábélelés két rétegű, a legmélyebb pontokra kálcium tartalmú anyag kerül, ezt pedig egy üvegionomer réteg követi, ami fluort képes leadni.
Ezek a rétegek hivatottak védeni a fogbelet a tömés készítése közben és esetleg utána fellépő káros behatások ellen.
A felső réteg az effektív tömés
Első helyen említeném a méltatlanul démonizált amalgámot.
Valóban nem szép.
Valóban létezik bizonyos alkotórészeire vagy egészére allergia.
Valóban kioldódik belőle minimális mennyiségű higany, de ennek mennyisége az emésztőrendszeren való áthaladás alkalmával mérgezést nem okoz.
Az is tény azonban, hogy fizikai jellemzői (például hőtágulási együtthatója) a színe kivételével az arany után ennek áll legközelebb a fogszövetekhez.
Ebből is fakad tartóssága, jól záró amalgámtömést még 50 év után is találunk, az esztétikus töméseket 5-10 évente cserélni kell.
Az amalgám tömések széli zárása a „kenhetősége” miatt időről időre egy finírozás és polírozás segítségével újra tökéletessé tehető anélkül, hogy eltávolítanánk azt.
Tartósságát tekintve a mai napig sajnos az egyetlen valódi versenytársa a rágófogak területén az arany, ami szintén nem feltétlenül esztétikus, de legalább jó drága.
Ezért is van, hogy a fejlesztések az esztétikus tömőanyagok területén folyamatosak, és azok évről évre egyre jobbak lesznek.
A másik alternatíva az esztétikus tömés
A magánrendelőkben szinte kizárólag ezt találjuk már.
Ezek megjelenésükben szépek, a fogak árnyalatainak megfelelően különböző színekben léteznek.
A folyamatos fejlesztéseknek köszönhetően léteznek már kifejezetten a rágó fogakba javasolt (ezek jobban ellenállnak a rágóerőknek, de ennek fejében kicsit kevésbé szép megjelenésük, mint a frontokra készült anyagoké), illetve az elülső fogakba való termékek.
Ezek speciális kompozíciós anyagok, gyakorlatilag műanyagok, és az amalgámmal ellentétben nem fizikailag (az amalgám töméseknek tartási formát kellett kialakítani, úgymond behorgonyozni a fogba), hanem egy ragasztón keresztük kapcsolódnak a fogszövetekhez.
Ez a ragasztó a bond, amikor ezt halljuk a rendelőben, nem mozirajongó doktorral van dolgunk, hanem ezt keni a fogfelszínre, mielőtt behelyezné a tömést.
Ennek a töméstípusnak van nagyon sok pozitív hatása (például jóval kisebb üreget kell kialakítani, ép szövetet gyakorlatilag nem kell feláldozni, hogy „megálljon” a tömés), de sajnos negatív is (a ragasztás a „leggyengébb láncszem”, valamint a nagyon mély üregek esetén még az alábélelés ellenére is a beszivárgó ragasztó kémiai, és a megvilágítás alkalmával hőterhelést jelent a fogbélnek).
Ezek sajnálatos következményeiről korábbi írásomban (a gyökérkezelésekről) szó esik.
A fejlesztésektől függetlenül is még sajnos viszonylag gyakran kell cserélni őket.
Rétegenként kerülnek be a fogba, és minden réteget külön meg kell világítani kék fénnyel (UV-lámpa).
Ez a korszerű kompozit, léteznek még kémiai kötésűek is (két komponens összekeverését követően magától kemény lesz, nem kell világítani), ezeket azonban inkább a fogszabályozás használja, tömések készítéséből már kiszorultak.
Vagy hívjon minket most: +36-70-609-5976
Mik vannak még?
A kompozitok egy újabb generációja a folyékony kompozit, amikor azt halljuk, hogy „flow”-t kér a fogorvos, akkor ezt használja.
Tejfogak tömésére, maradó fogak hosszú távú ideiglenes tömésére használunk még különböző cementeket.
Ezek általában üvegionomer típusúak összetételükben.
Nem olyan szépek, matt felszínűek, de jelentős fluorleadással rendelkeznek.
Egy harmadik csoport a kompomereké, ez az üvegionomer cementek és a kompozit tömőanyagok hibridje, fluort tud leadni, de esztétikus megjelenésű.
Kevésbé terjedt el a felnőttfogászatban, mivel az elülső fogak területén nem tudott olyan fokú esztétikumot produkálni, mint a kompozitok.
„Mi az a matrica?”
A kezelések alkalmával fejünk felett repkednek olyan kifejezések, mint „kérek matricát”, „kérek cellcsíkot”.
Ilyenkor nem mókás figurákat akar a doktor a fogakra varázsolni, hanem a hiányzó oldalfalakat próbálja kizsaluzni, illetve elkerülni azt, hogy a szomszédos fogak érintkező felszínein elhelyezkedő tömések összekössenek egymással, ami lehetetlenné tenné a fogselyem használatát.
A matricák anyaga lehet fém illetve celluloid, a fogakra való felhelyezésükhöz és stabilizálásukhoz speciális eszközök, matricafeszítők és ékek szükségesek.
A tömés elkészültekor ezeket eltávolítjuk.
A tömések kidolgozása
Amikor a fogorvos végre megszabadít minket a szánkból kilógó tartozékoktól és a betuszkolt vattarolniktól (ez hivatott a nyálat távol tartani munka közben), és már a szabadulás boldog illúziójába ringatnánk magunkat, további vezényszavak repkednek, és még mindig maradni kell a székben.
Töméstípustól függetlenül szükség van a felszínek kidolgozására, polírozására.
Ez forgóeszközökkel (polírozó gyémánt, polírozó korong, polírgumi) és kézi segédanyagokkal (fém illetve műanyag polírozó csíkok, szalagok) történik.
A harapásba való illeszkedést artikulációs papírral ellenőrzi az orvos, és ha kell, korrigál a tömés magasságán.
Ez gyakran egy második alkalommal meg is ismétlődik, mert az érzéstelenítés miatt a páciens nem tudja mindig pontosan megmondani, hogy kényelmes-e az új tömés.
Nem maradhatnak kiálló, éles, vagy durva felszínek, mert ezek egyrészt gyűjtik a lepedéket és az elszíneződések is itt jelentkeznek először, másrészt a nyelv állandóan az idegesítő területet pásztázza.
Ha ez nem lesz tökéletes első körben, akkor ezt nem megszokni kell, hanem visszatérni, pár perc alatt orvosolható a probléma.
Befejező lépésként a fogorvos még fogselyemmel is ellenőrizni fogja a fogak közti átjárhatóságát.
Ebben az írásomban nem térek ki a tömések egy speciális fajtájára, a betétre (inlay, onlay), ez egy későbbi cikk témája lesz.