Tömjünk fogat – miért is? 3. rész: Mikor van tömés helyett betét?

Mikor van tömés helyett betét?

A szuvas fogak ellátására a töméseken kívül létezik még más megoldás is.

Ez az inlay/onlay, azaz a betétek.

Mi is ez az inlay és onlay?

Nagyon egyszerűsítve, egy darabban beragasztott tömések.

Az inlay és az onlay között méretbeli különbség van, az angol kifejezés ezt jól jelzi, inlay: szó szerint bele fekvő, onlay: ráfekvő

Mi a különbség egy töméshez képest?

Az első és legfontosabb, hogy nem egy látogatás alkalmával készül el, mivel nem csak a fogorvos, de a fogtechnikus kezét is igényli.

A munka úgy kezdődik, mint egy hagyományos tömés esetében, helyi érzéstelenítés mellett a doktor üreget alakít a fogban.

Az első különbség rögtön itt adódik, a modern, ragasztásos technikával készülő tömés esetén csak a legszükségesebb mennyiségű foganyagot távolítjuk el, a betétek készítéséhez egy megfelelő „tartási formát” eredményező előkészítés szükséges.

Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy egy nagyon kis kiterjedésű szuvasodás esetén nem biztos, hogy a betétkészítés miatt érdemes nagyobb lyukat fúrni, a betéteket elsősorban nagyobb méretű üregeknél érdemes használni, ahol kevés értékes fogszövet feláldozása mellett jobb lesz a végeredmény, mint a töméssel.

A megfelelő formák elérését követően az orvos lenyomatot készít, melyet elküld a laborba.

A kigipszelt mintán elkészülhet a betét, amely a rendelőben, ismételten a doktor kezéből beragasztásra kerül a korábban preparált helyre.

A fogtechnikai folyamat néhány napot vesz igénybe, ezalatt a páciens fogába ideiglenes tömés kerül.

Erre a célra leggyakrabban fényre kötő, gumiszerű anyagot használunk, mivel az egy darabban, a korábban kialakított formák megváltoztatása nélkül eltávolítható.

Vagy hívjon minket most: +36-70-609-5976

Miért lehet jobb ez a megoldás egy hagyományos tömésnél?

Miért lehet jobb ez a megoldás egy hagyományos tömésnél?

Különösen nagy kiterjedésű, sok fogfelszínt érintő károsodások esetén nagyon komoly erőfeszítések árán (és varázsmozdulatok segítségével) sem mindig lehet a felszínek „zsaluzására” szolgáló matricaszalagot megfelelően felhelyezni a megmaradt foganyagra.

A következménye ennek egyrészt lehet rossz széli záródás, ami a fog életben maradását veszélyezteti, másrész egy fogra csak halvány nyomokban emlékeztető, esztétikailag erősen kifogásolható végtermék, ami nem feltétlen teszi sem az orvost, sem a pácienst maradéktalanul elégedetté.

A szájban, rétegzéses technikával történő tömések készítése, főleg, ha egy kisebb „bombatölcsérről” van szó, viszonylag hosszú ideig tart, ez folyamatos szájnyitást követel meg a pácienstől, sokáig dolgozik a fogorvos a szájban.

Ha belegondolunk, főleg, ha valaki nehezen tartja a száját nyitva, esetleg még hányingerre is hajlamos, akkor egy 20 percig tartó folyamatos szájtátás elég nehéz történet lehet.

A fogfelszínek ragasztóval történő előkészítésétől az utolsó réteg megkötéséig nincs lazítás, öblögetés, mert a használt anyagok mind nedvességre érzékenyek.

Gyakran előfordul, hogy a rágófelszínek kialakítására már a doktornak nincs szíve tovább sanyargatni áldozatát, hanem inkább visszarendeli kontrollra (amire néhányan nem is jönnek vissza, mondván, majd megszokják az új terepviszonyokat, de ez nem jó), és akkor történik a finomhangolás, de még ekkor sem biztos, hogy olyan szép lesz, mint egy betét rágófelszíne.

Sajnos az is megesik, hogy a szélek, formák korrekciójára is utólag kerítünk sort, mivel a matrica eltávolítása után láthatóvá váló „hiányosságok” a vérző íny miatt nem orvosolhatók azonnal.

Könnyebb hozzáférés = alaposabb munka, kevesebb szenvedés

A fogtechnikus a betétet (annak mintázását) szájon kívül (nyelv- és nyálmentes közegben), úgy tudja elvégezni, hogy a kérdéses fogat kézben tartva, körbe forgatva tudja ellenőrizni (ez a rendelőben a pácienssel elég nehezen kivitelezhető).

Bőségesen van ideje, hogy az ellentétes állcsontról készült másik minta segítségével személyre szabottan és a természetes formáknak is maximálisan megfelelve alakítsa ki a fogmű széleit és a rágófelszínt is.

A rendelkezésre álló színpaletta használatával tökéleteset tud alkotni, amit aztán a fogorvos beragaszthat, ami jóval rövidebb idő alatt történik, mint egy fényre kötő esztétikus tömés elkészítése.

Könnyebb hozzáférés = alaposabb munka, kevesebb szenvedés

Mi a „kontra” a betétek esetében?

Egyrész mindenképp két ülést igényel, másrész jóval többe kerül, mint a rendelőben készült tömés.

Nagyon pontos előkészítést, lenyomatvételt és fogtechnikai kivitelezést követel meg, szóval több a hibalehetőség a szakemberek oldaláról.

Amennyiben nem megfelelőek a „paraméterek”, nem tökéletes az illeszkedés, az az élettartamot csökkenti, viszonylag szűk korrekciós lehetőség van a szék mellett, és azok is ronthatnak a minőségen.

Vagy hívjon minket most: +36-70-609-5976

Miből készülhet inlay/onlay?

A klasszikus, elsőként használt anyag az arany volt és véleményem szerint őrlő fogak esetén ma is ez a legjobb választás.

Sajnos az arany magas ára miatt ez nem olyan elterjedt napjainkban, pedig a fogászati aranyötvözetek rendelkeznek olyan tulajdonságokkal, amelyek nagyon hosszú (több évtizedes) használatot tesznek lehetővé, és a rágó fogakban a színük miatti esztétikai hátrány emellett elhanyagolható. (Szerintem egyébként nagyon elegáns tud lenni egy hátul megvillanó aranytömés.)

Napjainkban sokkal gyakrabban készülnek az esztétikus, fogszínű betétek.

Miből készülhet inlay/onlay?

Első csoport: speciális kompozíciós műanyagból készülő inlay.

Ez gyakorlatilag a fényre kötő tömések anyaga, de a laborban „kemencében” világítva teljesen és egyenletesen polimerizálódik, nem tartalmaz a tömörítés hibáiból adódó zárványokat, az így készült tömés sokkal homogénebb, ezáltal keményebb, ellenállóbb, mint ami a szájban készül.

Egy kompozit inlay ára körülbelül 2,5-szerese egy tömésének.

Második csoport: préskerámiából készülő betét.

Megjelenésében ez a legszebb, sima, fényes felszínek jellemezik.

Ami erénye, az hátránya is, nagy keménysége miatt nehéz utólagos harapási beállításokat elvégezni rajta, nem kellő körültekintéssel elkészített és beragasztott betét esetén a fogfelszínek törése itt a leggyakoribb.

Nagy jártasságot követel meg a fogorvostól ennek a típusnak a használata, de vannak kollégák, akik ezt mesterfokon tudják végezni.

Az esztétikus betétek körében ez a legdrágább.

Harmadik csoport: cirkónium betét

Harmadik csoport: cirkónium betét

Ez is kemény, mint a préskerámia, de nem olyan szép a megjelenése.

A porcelánhoz, de még a jól kidolgozott kompozithoz képest is kevésbé „él” a színe (bár komoly fejlesztések és fejlődés tapasztalható ezen a téren, a tengerentúlon már tiszta cirkónium koronákat is használnak porcelán leplezés nélkül, anatómikus formára faragva).

Egy jól elkészített esztétikus inlay/onlay várható élettartama jóval hosszabb, mint egy esztétikus tömésé.

Ami gondot jelenthet, hogy amennyiben az inlayt/onlayt tartalmazó fogat gyökérkezelni kell, ezeket el kell távolítani, újakat kell készíteni a gyökértömés után.

Vagy hívjon minket most: +36-70-609-5976

Egyeztessen időpontot itt!